Méltatás

Domonkos Béla Érden élő szobrászművész pályafutása során gyakran megtapasztalta, az előrejutás során milyen lényeges az egyéni áldozatvállalás, a lemondás, a szent cél érdekében önként vállalt többletterhek elviselésének képessége.

A művész olyan rögös, nehéz – olykor kilátástalan –, de teljesítményekben bővelkedő utat járt be az igazi művésszé válás során, mely sok vonatkozásban hasonlít az általa megmintázott földrajzi fölfedező utazók sorsához.

Az élet nem volt kegyes hozzá. Kispesten született 1934. február 25-én. A II. világháború idején, Kispesten egy bombatámadás után veszítette el édesapját. Szövőmunkás édesanyja özvegyen nevelte négy gyermekét, akiknek igyekezett megadni mindent, amit csak lehetett abban a szűkös világban. A művész a norvég szobrászgéniuszhoz, Vigelandhoz hasonlóan megismerte a nélkülözéseket, s tudta, hogy csak önmagára számíthat. Lépésről lépésre, önerőből, hatalmas erőfeszítések árán építette ki sajátos, eredeti művészi világát.

A család 1935-ben Érdre költözött, s Domonkos Béla számára itt bontakozott ki a világ. A kezdetekre úgy emlékszik vissza, hogy az Érd-Tétényi fennsík mészkőbányáiban gyerekként fejeket faragott... Domonkos Béla mintázó készségével, bámulatos formaérzékével hamar kitűnt, s fiatalon eldöntötte, egész életét szobrok készítésének szenteli. A kőfaragásból hosszú évek munkájával művészet lett, melyet a külső tényezők nem segítettek, hanem inkább akadályoztak.

„Jellemző a felvételi vizsgák már akkor is érvényes vakságára, hogy bár mintázó készsége rendkívüli, hiába jelentkezett a Képzőművészeti Főiskola Szobrász szakára, nem vették föl. Domonkos Béla azonban nem olyan fából van faragva, hogy ez elkeseríthette volna. Fájt neki mindez kétségtelenül, de egyben megsokszorozta erőit. Szobrász volt, szobrász lett, főiskola nélkül is, ebben segítette, támogatta Pátzay Pál.”

Losonci Miklós

Losonci Miklós művészettörténész, főiskolai tanár „Domonkos Béla életútja” című művében 1989-ben így vélekedett: „Jellemző a felvételi vizsgák már akkor is érvényes vakságára, hogy bár mintázó készsége rendkívüli, hiába jelentkezett a Képzőművészeti Főiskola Szobrász szakára, nem vették föl. Domonkos Béla azonban nem olyan fából van faragva, hogy ez elkeseríthette volna. Fájt neki mindez kétségtelenül, de egyben megsokszorozta erőit. Szobrász volt, szobrász lett, főiskola nélkül is, ebben segítette, támogatta Pátzay Pál.”

A XX. századi szobrászat magyar géniuszaként tisztelt Pátzay Pál hatása meghatározó volt Domonkos Béla munkásságának megindításában. A mester szeretettel fogadta a szerény, törekvő, hivatástudattal megáldott, a kudarcoktól olykor elkeseredett, de céljaiért küzdeni tudó fiatalembert. Felismerte tehetségét, tisztelte szorgalmát és segítette, ahogy ez a jövőt formáló pedagógushoz illik.

Domonkos Bélát mindig élénken foglalkoztatta a természet és az ember ábrázolásának örök kérdése. Érdi alkotói birodalmában, két keze munkájával, családja segítségével felépített műtermébe az ország minden részéből elzarándokolnak tisztelői, s munkáit nem csak ismerik, hanem meg is becsülik.

Remek állatszobrai magyar vizslát, vaddisznót, szarvast, viaskodó szarvasbogarakat ábrázoló alkotásai több ízben arattak méltán megérdemelt sikereket hazai és külföldi kiállításokon.

Domonkos Béla számára ösztönző és megtermékenyítő erőt jelentettek a magyar történelem és kultúra nagy alakjai. A történelmi személyiségeken kívül a szabadságért küzdő és száműzést vállaló II. Rákóczi Ferenc portréja egy művész hitvallása, mely a kezdeteket jelenti, de már sejteti azt a jövőt, melyet további alkotások, Kodály Zoltán, Németh László, Petőfi Sándor, Szendrei Júlia, Szepes Gyula, Babits Mihály, Eötvös József szobrai jeleztek.

A felvételi vizsga kudarca nem csökkentette, hanem inkább megsokszorozta Domonkos Béla energiáját. Évtizedek fáradhatatlan munkájával bizonyította be, a sorsordító erőpróbák nem egy-egy személy pillanatnyi hangulatától befolyásolt, szubjektív döntésétől függenek.

Mentora, Pátzay Pál olyan meggyőzőnek tartotta tanítványa műveit, hogy jó szívvel állt ki mellette és segítette szakmai érvényesülését.

„ Domonkos Béla önállóan végzett munkáiból rendezett kiállítását elemezve megnéztem. Arcképszobrait formai megfogalmazásukért megbecsülendő szobrászati tettnek minősítem. Bortyik, Csuka, Goda, Palasovszky, Szepes személyük megjelenítését művészinek értékelem. Petőfi életnagyságú, nagy gonddal megvalósított egész alakját különös figyelem illeti, mert történelmileg hiteles alkati arányosságában ábrázolja. A Képzőművészeti Alap tagjául való felvételét nemcsak ajánlom, hanem javaslom”.

Pátzay Pál

A Képzőművészeti Alaphoz címzett levelében így méltatta az érdi művészt. „Domonkos Béla önállóan végzett munkáiból rendezett kiállítását elemezve megnéztem. Arcképszobrait formai megfogalmazásukért megbecsülendő szobrászati tettnek minősítem. Bortyik, Csuka, Goda, Palasovszky, Szepes személyük megjelenítését művészinek értékelem. Petőfi életnagyságú, nagy gonddal megvalósított egész alakját különös figyelem illeti, mert történelmileg hiteles alkati arányosságában ábrázolja. A Képzőművészeti Alap tagjául való felvételét nemcsak ajánlom, hanem javaslom”.

„Bizony, ez a Pátzay ajánlás – aki a XX. század magyar szobrászatának Medgyessy, Beck Fülöp mellett egyik legnagyobb alakja és mértéke – felér egy jeles főiskolai diplomával.”

Losonci Miklós

Ezt az ajánlást így értékelte a hivatott művészettörténész, Losonci Miklós: „Bizony, ez a Pátzay ajánlás – aki a XX. század magyar szobrászatának Medgyessy, Beck Fülöp mellett egyik legnagyobb alakja és mértéke – felér egy jeles főiskolai diplomával.”

Domonkos Béla – későbbi műveit ismerve – szemernyi kétségünk sem lehet Pátzay Pál és Losonci Miklós véleményének igazságtartamában. Domonkos Béla fáradhatatlanul alkot, éjt nappallá téve dolgozik. Az ország minden részéről megkeresik, Veszprémtől Kapuvárig, Nagykanizsától Fertőszentmiklósig, Bicskétől Kiskunmajsáig mindenütt láthatók köztéri alkotásai. Lakóhelyén, Érden és környékén, Tárnokon, Sóskúton, Ercsiben az értékek egyik legfontosabb fokmérője egy-egy Domonkos-dombormű vagy szobor. Számára nincs kis feladat csak nagy feladat. Egy érem megformálására éppen olyan figyelmet fordít, mint egy teljes alakos bronzszobor elkészítésére. Az egyetlen szempont a hitelesség, a minőség, melyből egy milliméternyit sem enged, s éppen olyan lelkesedéssel kezd meg egy munkát, mint az első próbatételekre készülő ifjak.

Domonkos Béláról bízvást elmondható, hogy a legtermékenyebb, legtöbb nagy feladatot vállalni tudó, és határidőre teljesíteni képes szobrászművészeink közé tartozik. E szép, de olykor igen gyötrelmes hivatás alapfortélyait híres mesterétől, Pátzay Páltól sajátította el.

Domonkos Béla ösztönösen, gyerekkorától igen fogékony nemcsak a nagy világkérdések, hanem a hétköznapi emberi problémák emberi megoldása iránt is. Talán ez a magyarázata, hogy emberekről készítet szobrai nemcsak kifejezőek, hanem élethűek is, elgondolkodtató sorsábrázolásként jelennek meg.

1984-ben született meg a gondolat, hogy a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében érdemes lenne létrehozni egy szoborparkot, ahol ismert vagy elfeledett földrajzi felfedező utazóink emlékét örökíthetnénk meg.

Dr. Balázs Dénes

Dr. Balázs Dénes

Domonkos Béla, aki közvetlen tanúja volt a múzeumalapításnak, az igazi művész fanatikus megszállottságával, minden személyes előnyt és érdekmegfontolást képes volt alárendelni a szent célnak. Elsőnek Teleki Sámuel szobrát helyeztük el múzeumkertben. Domonkos Béla alkotása igazi remekmű, mely hűen tükrözi a viszontagságokat bátran vállaló, az ismeretlen Afrika veszélyeivel szembenéző, a kockázatoktól nem megriadó felfedező egyéniségét. A műalkotás sikeréről az egész ország tudomást szerzett a sajtó és a televízió híradásaiból.

A világszerte megbecsült polihisztor, Ázsia-kutató, a Takla-Makán sivatag utazója, Stein Aurél szobrát 1990-ben avattuk fel. A következő évben az indológus Baktay Ervin szobor került a múzeumkertbe.

Domonkos Bélát nem tántorította el az önként vállalt feladattól az, hogy gyakorlatilag csupán az önköltségre elegendő, mindig nagy nehézségek árán összegyűjtött csekélyke pénzre számíthatott.

Domonkos Béla igazi művészhez illő szerénységgel és alázattal tette a dolgát. Soha nem kereste a Reflektorfényt, nem bódította el a siker, nem tolakodott, nem helyezte előtérbe magát.

Mindig számíthattunk rá.

Később Tien San geológus utazója, Prinz Gyula földrajzprofesszor, majd a Sarki-Urál első térképezője, Reguly Antal szobra készült el. Domonkos Béla nagyon emlékezetesen formálta meg – Krizsán László, Afrika-kutató szavaival élve – „a XX. század pilótazekébe bújt Julianusa”, Almásy László portréját. Az Angol beteg című, kilenc Oscar-díjas film főhőseként világhírűvé vált magyar Szahara-kutató születésének 100. évfordulóján – három esztendővel a filmsiker előtt –, 1995-ben kapott szobrot az érdi múzeumkertben.

„A szobrász termékeinek a statisztikája nem lehet olyan mutatós, mint a festőé, a grafikusé. Domonkos Béla szobrászatban a csúcsteljesítményekhez tartozik. Ha azzal is számol a műértő, hogy milyen felelősségteljes szakszerűséggel hajtja végre a szoborkészítés minden mozzanatát, őszinte elismerés kell fogadja fáradhatatlan munkakedvének eredményeit.”

Pogány Ö. Gábor

Domonkos Béla örökítette meg a múzeumalapító földrajztudós, Balázs Dénes mészkősziklára helyezett, teljes alakú hátizsákos bronzszobrát, melyet az érdi múzeumkertben helyeztünk el. A töretlenül előrehaladó, vállain mindig terheket cipelő tudós és az ő személyét megformáló szobrászművész jó barátságban voltak, s mindketten nagy megbecsülést szereztek értékgyarapító tevékenységükkel. Nem véletlen, hogy az egyik leghivatottabb művészettörténész – a Nemzeti Galéria hajdani főigazgatója, Pogány Ö. Gábor így méltatta Domonkos Béla munkásságát: „A szobrász termékeinek a statisztikája nem lehet olyan mutatós, mint a festőé, a grafikusé. Domonkos Béla szobrászatban a csúcsteljesítményekhez tartozik. Ha azzal is számol a műértő, hogy milyen felelősségteljes szakszerűséggel hajtja végre a szoborkészítés minden mozzanatát, őszinte elismerés kell fogadja fáradhatatlan munkakedvének eredményeit.”

Domonkos Béla nagyon sokat dolgozott azért, hogy a Kárpát- medence kulturális térképén a valódi értékek gyarapodjanak.

Közel száz köztéri műalkotása, szobra, domborműve jelzi, személyét nagyra becsülik, munkájára számítanak az emberek.

Részlet Dr. Kubassek János, geográfus, az Érdi Földrajzi Múzeum igazgatója – Domonkos Béla érdi szobrászművészről írt tanulmányából